Info:
Az Edda rajongók óriási várakozással tekintettek az 1983-as év elé, hiszen akkor már két éve nem jelent meg lemezük. Azokat a dalokat várták a 3. lemezre, amelyeket a zenekar a koncerteken már legalább egy éve játszott. Az új album mindenki reménye szerint az első két lemez folytatása lett volna, de a Lemezgyár keresztül húzta a számításaikat. Mondván az első két kemény lemez után az Eddának egy lírai anyagot kellene összehozni. A zenekar által elkészített 8 dalból mindössze a Fekete élményt ítélték olyannak, amely beleillett a zenekarra erőltetett koncepcióba. A Lemezgyár hozzáállása mai szemmel teljességgel érthetetlen, hiszen üzleti szempontból sem lett volna rossz egy új ütős lemez. De a Lemezgyárat sokszor nem az üzleti szempontok érdekelték, amit a P. Mobil és a Beatrice példája is mutat. - Horcsin Attila írása
Az Eddának két lehetősége volt: megcsinálják a líraibbat, vagy továbbra sincs új lemez, de akkoriban öngyilkosság volt lemezlehetőséget visszautasítani. A második verziót választották, tehát készítettek egy, a kiadónak is tetsző anyagot. Másik kiadót nem kereshettek, akkoriban nem volt. Parázs vitákkal teli légkörben elkészültek az új dalok és 1983. tavaszán megjelent a lírai és maximum középtempójú dalokat tartalmazó Edda 3. Ilyen előzmények után figyelemre méltó, hogy a régi Edda legkevésbé sikerült albuma is bőven aranylemez lett, vagyis jóval több elfogyott mint százezer példány.
Az Új Vár klubban tartott koncerten már játszották az új lemez dalait, bár a lemez csak pár nappal később jelent meg. A felvétel a harmadik lemez dalaival indul. Bár valószínű, hogy előttük volt a Kék sugár is, hiszen annak a korszaknak ez volt a nyitó dala. Teljesen más a hangvétel, mint amit megszokhattak a rajongók, még a korábbi lemezek lassú dalaihoz képest is. Nem is az a baj, hogy más lett, de Edda hangzásához képest idegennek tűnnek a 3. lemez dalai, melynek világában nem is érezték jól magukat. (főleg Slamó - a szerk) Frissen kikerülve a stúdióból nem tudták az új lemez dalait úgy játszani, hogy a régiekkel együtt egy egységes koncertprogram legyen belőlük.
A koncert élesen kettéválik az új dalokra és a régebbiekre. A régi dalokban sokkal jobban érzi magát a színpadon a zenekar. Igazából azokban derül ki mire képes Slamovits István gitáron. A régi dalokat nagyjából úgy játszották, mint a Platina turnén. Külön szót érdemel még Kegye János, aki a Platina turné fúvós kórusának hírmondójaként még mindig színesítette a koncertet. Van még egy különleges dal az Einz komma Einz. Ezt némiképp válasznak szánták az Őket félmondatokkal fricskázó Ifjúsági Magazinnak. Az IM szinte minden számában akkoriban olyan dolgokat írt, hogy egyre kevésbé sikeres az Edda és egyre kevésbé van mondanivalójuk. Ezzel a rajongókat sikerült nagyon felbosszantaniuk. A támogatott, felkarolt "gyerekből" a zenekar egyre inkább csupán tűrt lett. Az egyik szám néhányunkat úgy felbőszített, hogy egy példányt ünnepélyes keretek között gyújtottunk fel az egri Népkertben.
Bevallom, nem nagyon szeretem ezt a felvételt, részben a már említett kettősség miatt. Talán azért mert átjön rajta, hogy a zenekar szíve szerint nem ezzel a programmal lépett volna a közönség elé, de a 3. lemez dalait játszani kellett. Megpróbálja Pataky Attila oldani a helyzetet, de az Oh azok az éjszakák konferálásából átüt a keserűség. Pedig szerintem az a 3. lemez legjobb dala.
A zenekar 1983. tavaszán és nyarán letudta a kötelező feladatot, vagyis a 3. lemezük dalainak bemutatását. Az őszre teljesen más programot terveztek, amely sokkal jobban sikerült. Egy ilyen koncertet a közeljövőben tervezünk bemutatni a rovatban. (Budai Ifjúsági Park, 1983. szeptember 24.) (Horcsin Attila - passzio.hu) |
