Edda  1981-04-30  Budapest, Budai Ifjúsági Park

 

Számlista:

A torony
Egek felé kiáltottam
Ítélet
Vörös tigris
Engedjetek saját utamon
Vadkutya
Hosszú az út
Kínoz egy ének
Rossz állapot
Már látjuk a változást
Kölyköd voltam

Felállás:

Pataki Attila - ének
Slamovits István - gitár, ének
Zselencz László - basszusgitár
Csapó György - dobok, ütőhangszerek

Hossz.: 57 perc

Info:

Ez a Budai Ifipark 1981-es idényének nyitóbulija. A nyitás mindig jelezte a nyitó zenekar hazai rockéletben betöltött vezető, szerepét. Az Edda pályája 1981. elején is töretlennek tűnt. A hallatlanul sikeres első lemez után tudni lehetett, hogy jön az újabb lemez, koncertek és az akkoriban elmaradhatatlan kiruccanások a nagy Szovjetunióba. Ebbe a helyzetbe szólt bele a Magyar Néphadsereg, mivel rájött, hogy a haza és a Varsói Szerződés védelme nem oldható meg az ország legsikeresebb rockzenekarának billentyűse, Bartha Alfonz nélkül. Ez mai szemmel hihetetlennek tűnik, de akkoriban nem volt egyedi eset. A zenekarok legnagyobb réme a katonaság volt, ami akkoriban több mint 2 év is lehetett. (hogy miért lehetett ez így arról sötét történetek keringenek, miszerint Pataky egy szilveszteri bulin egy meggondolatlan elszólását vette a III/III, az államvédelem mozgásba lépett, Patakyt falhoz állították, hogy sok a duma, hamar kinyírják a zenekart, ha nem tesz lakatot a szájára - a szerk.) - írta Horcsin Attila

Felmerült a hogyan tovább kérdés. Alfit végül a legfontosabb alkalmakra, lemezfelvétel, turné Szovjetúnióban, a Ballagás című film felvételei kiengedték, viszont úgy kellett az új dalok próbáját és sok koncertet megoldani, hogy nincs ott Alfonz. Kézenfekvő megoldás lett volna másik billentyűst hívni a helyére, de úgy döntöttek, hogy átmenetileg négyen folytatják. Alfonz távollétében derült ki igazán mit jelentenek az Edda zenéjében az orgona és a szintetizátor. A zenében ugyan meghatározó Slamovits István gitárjátéka, de mellette komoly szerepe volt a billentyűsöknek is. A jelszó tehát nem az volt, hogy "egy jó billentyűs tudjon keveset is játszani", hanem hogy "egy jó billentyűs legyen Slamo méltó partnere". Olyan sok szólama és szólója van, hogy nem lehetett egyszerűen kihagyni. Egy út maradt: tökéletesen áthangszerelni mindent és másképpen megoldani a teljes hangzást. Ebben a helyzetben "előre menekültek": az amúgy is kemény gitár hangzást még durvábban játszották és őrületes hangerőre vették és előtérbe tették a basszusgitárt, amely ezáltal ritmushangszerből sokszor a dallamot vivő hangszerré vált. Ez a koncert leginkább Zselencz Lászlóról szól, aki nagyszerűen megfelelt ennek a feladatnak. A kényszerhelyzet létrehozott egy nagyon jó zenei quartettet. Nagyszerű dolog, hogy erről is áll rendelkezésre felvétel. (Bálint Csaba)