Info:
A Beatrice életművéről elég sok keverős koncertfelvétel készült, furamód ezek jó része 1981-es koncert. Én azt gyanítom az összes koncertet felvették, és valószínűleg a Simonok. Simon Józsi azt mondja szétosztogatták az egész gyűjteményt, ezt el is lehet a csupaszív világcsávóról képzelni, így az anyaszalagok előkerítése nehézkes, de apránként és nyomaiban beesegetnek a felvételek, mert annak idején a rajongók orrba-szájba másolgatták őket. Ez az ipolyszögi koncert is már 5 helyről került elő.
4 nappal vagyunk a tatai szakszervezeti megbeszélés előtt, ami fordulópont volt a zenekar életében, ott vált nyilvánvalóvá, hogy teljesen egyedül maradtak, senkire nem számíthatnak, még a hasonló cipőben járó zenésztársakra se. De már 1980 végén leszámoltak a lemez lehetőségével, a Lemezgyárral és Erdős Péterrel, és itt is az Ó, a Beatrice himnusz szövege már Ó, az Erdős Péterré alakul. A világvége hangulat a kirekesztettség és reménytelenség hatására olyan dalokat szül, mint a Civilizáció, az Aktív gén , a Bécsi csók (termonukleáris) és Waszlavik székfoglalójában is az új zene irányvonalait egy pusztításkultúra felé képzeli el.
Már bepróbált az anyag, Lugosi '80 végi kiválása után Bogdán Csabával és Vedres Józsival kiegészülve már az új program is gördülékenyen megy, a két fiatal még egy Gitárpárbaly című instrumentális zúzással is keményít a koncerteken. Itt már felhangzik az Európa szvít is, bár még nem teljes a dal. Érdekesség, hogy egymás után játszák a Meditáció I és II-őt. Az utóbbi Waszlavik sajátos világát jellemzi, ő is írt ezidőtájt Ricsenótákat, mint a Rendes embert, vagy az Akácos út katartikus feldolgozását. (Bálint Csaba - passzio.hu)
|
