Info:
Radicsot 1973 tavaszán kvázi kirúgták a zenekárból, a Tauruszból (mint tették azt a többiek Sommal 72 nyárvégén) és a Brunner-Zorán-Balázs Fecó hármas elment vendéglátózni nyugatra. Béla itthon maradt, szívében a csalódottság érzésével, nem sikerült a Nagy Dobás. Szerintem itt kezdett el csúszni a lejtőn igazán. Kisfaludy András a Kexből elhívta alakuló zenekarába, az Alligátorba. Itt sikerült még belőle kipréselni 3 saját szerzeményt, a Továbbot, a Gonosz Asszonyt és a Napfényes napokat. Utóbbi a legnagyobb kedvencem Bélától. Lemondó hangulatú fájdalmas blues, valahol a talán sosemvolt magyar hippikorszak lezárása. Kb egy időben íródhatott a Diósgyőri Rockfesztivállal, ahol még a régi korszak képviselői is ott voltak (Illés, Syrius), de berobbant a middle of the road poprock, és ellanyhult az egész magyar hardrock.
Sajnos koncertfelvétel nem került eleddig elő ettől a formációtól, igaz kb 20-30 koncetjük lehetett összesen, mikoris Radics piálását megelégelve Kisfaludy feloszlatta a zenekart. Itt, ebben a zenekarban még lett volna esély visszafordulni, de nem jött össze semmi, Bélát már nem lehetett jobb belátásra bírni. (Bálint Csaba - Passzio.hu)
Az Alligátor együttes demója 1973-ból. A Kex volt dobosa Kisfaludy András ütötte ebben a formációban a bőröket. A Taurus bukása után úgymond ide menekült Radics. Játszhatott ismét Cream-et és Hendrix-et, írtak még pár új dalt (szám szerint hatot, de ebből három nem került felvételre) óriási hangulatú bulikat csaptak, de ez a formáció a hivataloknál már nem sok vizet zavart, a sikertelenség és Béla erősödő piálása kilenc rövid hónap után szétdúlta a zenekart. (széttört álmok - blog)
|
